2011. február 10., csütörtök

Régen mindig azt akartam hogy izgalmasabb legyen az életem. Legyenek olyan dolgok amiken igazán gondolkozhatnék. Régen minden kis apróságot felfújtam magamban és örültem ha akadt egy kis probléma amivel foglalkozhatok. Azt kívántam bárcsak több gondom lehetne. De ezt ma már visszavonnám.
Manapság már egyáltalán nem nevezhető nyugodtnak az életem. Azok a problémák , amiket régen hiányoltam , már nem tágítanak rólam , és ezt már nem annyira élvezem. Mindig van valami amin mélyen el kell gondolkoznom , döntést kell hoznom , cselekednem kell. Sokszor mindenki az én vállamon sír , és most ez így nem is lenne baj , mert örülök hogy megbíznak bennem az emberek. De amikor egyszerre három felől zúdulnak a dolgok és néha össze futnak a szálak azt kell hogy mondjam már sok!
Én mindig mindenkit meghallgatok és ha tudok segítek is. De mindig van egy pont amikor már túl sok az információ és nem tudom tartani a hátam. ÉS vannak dolgok amiket el kell hallgatnom egyesek elől , pedig joguk van tudni csak ha megtudnák akkor az lenne a baj hogy egy lapáttal még ráraktam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése